Mhairi McFarlane: Helló, szia, szeretlek

Még a tavaly júniusi Cosmoban figyeltem fel erre a könyvre, és ahogy megláttam a borítóját, tudtam: Kell. Tudom, nem ítélünk a borító alapján, de valahogy nálam létezik egy ilyen radar, hogy amelyik könyvbe beleszeretek a kinézete alapján, még a tartalmát sem olvasva, azok lesznek azok a könyvek, amelyeket nem tudok letenni és többször is el akarom olvasni. Ez is pontosan ebbe a kategóriába tartozik.

741140F

A történet arról szól, hogy két fiatal találkozik az egyetemen és az első naptól kezdve megtalálják a közös hangot. Mindenki azt hiszi, hogy van köztük valami, de ők ezt tagadják. Legalábbis a hivatalos verzió szerint. Aztán a diploma után elvesztik egymást szem elől, egy félreértésnek köszönhetően, és tizenhárom év után találkoznak újra. Épp akkor, amikor Rachel felbontotta több mint tíz éves kapcsolatát. Ben viszont már házas és az idilli család képét tükrözik. Persze, mindez csak látszat, ami a sztori végére kiderül.

mlmé

Nagyon tetszik ez a fajta megoldás, ami minden fejezetnél felbukkan. Ettől is csajszisabb lett a könyv.

Megvan ebben a könyvben minden, ami kell: humor, romantika, vívódás, bonyodalom és az elmaradhatatlan baráti csacsogások. Szimpatikus megoldásnak találom a váltott idősávot is, így jobban megtudjuk, mi is volt az egyetemen, viszont elősre azt nem értettem, miért nem jönnek már hamarabb össze. Aztán ésszerűen végiggondolva, ez volt a logikus folyamat. Egyrészt, mert akkor mit olvastam volna, ha már a második fejezetben ott a happy end. Másrészt egy valós helyzetben is ez lenne a normális menetrend.

A borítóra feljegyzett utalás, miszerint a Bridget Jones, Jojo Moyes és az Egy nap könyvek rajongóinak kötelező olvasmány, mert imádni fogják, teljes mértékben igaz. Ezért is akartam annyira elolvasni. És, amikor ez megtörtént, fokozatosan vettem észre a hasonlóságokat. Nem tudom, hogy ez tudatos, vagy véletlen az írótól. Mindenesetre jól ötvözve van a három másik történet, nem érezni rajta erőlködés szagot.
Abban hasonlít az Egy nap, valamint Jojo Moyes könyveihez, hogy ebben is vágyakoznak egymás iránt és sok évre elvesztik egymást szem elől. A Bridget Joneshoz pedig azért hasonlít, mert ebben is újságíró a lány, itt is két lányból és egy pasiból áll a baráti kör, amelyben a pasi hol meleg, hol nem. Rachel és Ben felesége úgy viszonyulnak egymáshoz, mint Bridget és Natasha kapcsolata és Simon, akárcsak Daniel Cleaver. Ha mindkettő sztorit ismerjük, rájövünk,  miért.
Aztán ott a vége, ami igencsak Ms. Jones Utolsó jelenetére emlékeztet, de talán ettől válik tökéletessé.
Na, meg az eszméletlen humoráradat. Kevés ilyen könyvet olvastam, amiben ennyire természetesen jönnek a poénok, nem izzadság szagúak.
Igazán megérdemelné, hogy megfilmesítsék, mert sokak kedvence lehetne, azoké, akik nem olvassák el a könyvet. Másrészt nagyon szeretném látni, hogy ki tudná eljátszani Bent.

20160206_215015
Szóval egy negatívumot sem tudok mondani erről a könyvről, mert egyszerűen tökéletes, ami az én ízlésemet illeti. Talán csak akkor, majd, ha dermesztő cidri lesz a pokolban”.  A már említett könyvek rajongóinak tényleg kötelező olvasmány. De azoknak is, akik szeretnének egy igazi szép történetet olvasni, ami nem csöpög a cukorszirupos közhelyektől, hanem életszerű történetet mesél el.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s