Baráth Viktória: Első tánc

lmdekfj

 

Hónapokkal ezelőtt olvastam utoljára ehhez hasonló könyvet, olyat, amit öröm volt kézbe venni, nem akartam letenni, és, ami magába szippantott. Már az első pár oldalt olvasva éreztem, ez bizony jó történet lesz, és nem tévedtem. Azóta ajánlom mindenkinek, akinek csak tudom.

Egy remekül megírt, logikusan felépített, érzelmileg kidolgozott könyvet kaptam, ami bővelkedett meglepetésekben is. És, ha ezek mind nem lettek volna már önmagukban elegendőek, még humoros is volt. Néhol jókat mosolyogtam, vagy hangosan felröhögtem. Még jó, hogy senki nem látott ilyenkor…:P
Imádtam Zoey kétértelmű megjegyzéseit és azt, ahogyan ezek után próbál magyarázkodni és közben nem elsüllyedni a föld alá. A frappáns párbeszédek és az, hogy mindig mindenre volt megfelelő válasz, csak még jobban emelték a szintet. Akárki kapta a labdát, le tudta ütni.

Szeretem az olyan könyveket, amikben a karakterek érzelmet keltenek bennem, és nem csak úgy mozognak és beszélnek a könyvben. Ebben a történetben ez az érzelemkeltés tökéletesen megvalósult, ugyanis Zoey-t már az elejétől kezdve megszerettem. Bírtam, hogy olyan kis félénk, visszahúzódó, de nem akar megmaradni ebben a kategóriában, és kihozza magából a lehetőségeket, amiket mélyen elnyomva magában hordott. Igaz, hogy ehhez kellett Owen is, aki ráébresztette, de a fejlődés mégis a saját érdeme. Tetszett, hogy musicalszínész akar lenni, mert én is szeretem a musicaleket és nagyon vonz a színház világa. Jó volt látni, milyen is lehet egy színisuli belülről, hogyan telnek egy növendék napjai.

A sok pozitívum után illene egy kis negatívumot is írnom, mert valami biztos kell, hogy legyen, de nem jut ilyen eszembe. Hacsak az nem, hogy egy kicsit furcsálltam azokat a részeket, amikor Seannal elkezdett Zoey randizni és nem jelentett komolyabb problémát nekik, hogy ők tulajdonképpen tanár/igazgató-diák viszonyban vannak elsődlegesen. Esett róla szó, de talán egy-két jelenet kerülhetett volna még bele, amikor valaki fontos, színházi személy előtt majdnem lebuknak, kicsit bujkálnak, hogy érződjön jobban a köztük lévő korlát, amit ledöntenek.
De ez már tényleg csak kukacoskodás, mert e nélkül is csodásan megírt regény az Első tánc.
Amiben Viktória elérte hogy minden egyes jelenetet és párbeszédet úgy lássak magam előtt, mintha nem egy könyvet olvasnék, hanem filmet néznék. Ritka az ilyen könyv, mert bár vizuális vagyok, sokszor felesleges melléknevekkel és jelzőkkel halmozzák el a mondatokat, amikben elvész a lényeg. Itt azonban teljesen magam elé tudtam képzelni a repülőutat, azt ahogyan táncoltak az esőben, majd ahogy Seannal állnak a hóesésben New Yorkban és azt is, amikor Owen megjelent az iskolában. Ez az egyik kedvenc jelenetem. 🙂

A végére izgultam, hogy mi lesz velük, mert bár úgy tűnt révbe értek Seannal, mégis ott volt bennem egy kérdés, hogy mi lesz még itt. Valahogy éreztem, hogy történik még benne egy csavar, és ettől áll majd össze a kép. Ettől kap olyan befejezést, amilyet ez a könyv és Zoey megérdemel.
Mert igenis megérdemelte, hogy az álmai után mehessen és azt is, hogy megtudja egyedül is képes talpon maradni, ha úgy hozza a sors. Egy hosszú, könnyekkel teli, de csodás fejlődésen ment keresztül és ezt mindennél jobban megérdemli, hogy kiélvezze. Akár férfivel, akár anélkül.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s