Barbara Taylor Bradford: Cavendoni asszonyok

20161123_155500

Egészen addig, amíg hozzám nem került ez a könyv, nem hallottam róla. De, ahogy elolvastam a fülszöveget, rögtön felcsigázott, és az is kiderült, hogy ez nem az első rész. Így utána néztem, miről szól az első és a harmadik rész.
Tetszett, hogy olyan típusú könyvsorozat, ami hasonlít a Downton Abbey-re és a kedvenc korszakomban játszódik, a XX. századi Angliában. De aztán, ahogy elkezdtem olvasni, kiderült, hogy még se olyan remek könyv, mint ahogy képzeltem.
Talán erős azt a szót használni, hogy csalódás, de meglehetősen közel áll hozzá, amit érzek.

Több problémám is volt vele olvasás közben.
Először is, az említett Downton Abbey hatás nem jó értelemben volt jelen benne. Úgy értem, hogy nekem néhol feltűntek olyan jelenetek, utalások, amik a filmre emlékeztettek, de nem olyan értelemben, hogy ez is egy századokra visszanyúló nemesi család, hanem szinte koppintás volt néhány jelenet. Ebből kifolyólag, pedig olyan összedobott történetnek tűnik, nem eredeti.

A másik gondom az volt vele, hogy rengetek szereplőt jelenít meg az írónő, akiket nehéz elkülöníteni egymástól. Házaspár hasonló névvel, lehetne akár vicces is, de nekem zavaró volt, hogy amikor olvastam gyakran összetévesztettem a Charles-t a Charlotte-tal, valamint a négy lány neve is hasonló volt, mindannyiuk neve D-vel kezdődik.
Ez is nekem a filmre hasonlított, ahol szintén belátást kapunk a nemesek életébe épp úgy, ahogyan a személyzetébe, de az a különbség a kettő között, hogy ott jobban megjegyezhető, ki kicsoda és mi történik vele, mint egy könyvben, ahol nem ismerjük fel egyből, hogy most kiről is van szó. Nekem ez nagyon zavaró volt. A szereplők az elején fel sorolásban is megjelennek, hogy tudjuk, kik ők, honnan származnak és mi dolguk van Cavendon Hallban. Az az érzésem, hogy ezt az írónő vagy a szerkesztője is érezte, hogy szükséges az elejére, mert nagyon össze tudja zavarni az embert, a sok szereplő.

Aztán a további észrevételeim, amik szerintem rontották a történetet az a nyelvezet. Véleményem szerint nem használtak olyan szavakat a ’20-as években, mint: rohadt dolgok, pasi, zsernyák és így tovább. Ahol pedig nem ilyen szavak voltak, ott gyakran túlzóan szájbarágós volt a szöveg.Egy rendes párbeszédben nem így beszélnek. Abban tudjuk, kiről beszélünk, mi történt vele korábban. Itt az írónő nem jól adta a szavakat a karakterei szájába.

Nem akarom teljesen lehúzni ezt a regényt, mert nem ez a cél. Az írónő nyilván nem véletlenül büszkélkedhet több milliós eladással, de attól tartok, ez a könyv most nem lett az igazi. Az ötlet nyerő, de a kivitelezés nem annyira. Ettől függetlenül olvasok majd még tőle.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s