Heidi W. Durrow: A lány az égből

20161213_151229

“Egyedül Rachel, egy dán édesanya és egy fekete édesapa gyermeke éli túl azt a családi tragédiát, amely egy végzetes reggelen következett be chicagói házuk tetején.
A kislány új gyámot kap, az afroamerikai nagyanyjával egy többnyire feketék lakta közösségbe kerül, ahol világosbarna bőre, kék szeme és szépsége miatt folyamatosan a figyelem középpontjába kerül. Ez a figyelem végigkíséri, ahogy cseperedik és próbálja feldolgozni a gyászát, miközben lassan megérti, hogy az anyja titka és tragédiája milyen kapcsolatban áll saját bizonytalan identitásával.”

Ahogy elolvastam a fülszöveget, rögtön felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsi voltam, tényleg megérdemli-e azokat a dicséreteket, amiket a hátoldalán és különböző oldalakon olvastam róla. Nem mondom azt, hogy egyáltalán nem, viszont az előzetes alapján, másmilyen sztorira számítottam. Furcsa volt megszokni, hogy egy gyerek szemszögéből olvasok, ráadásul abban az időben játszódik, amikor még nem volt ennyire elfogadott a bőrszín különbség. Értem ezalatt azt, hogy azért bizonyos országokban, nem törődnek azzal, hogy ki fekete és ki nem.
Ezenkívül néhol az zavaró volt  nekem, hogy nem értettem, miről is van szó. Mármint, a végére állt össze az egész történet, és a több nézőpont akkor érte el a célját. Azt hiszem, ha az egész vagy nagyobb része az idősebb Rachel elmesélése alapján történik, az jobban megtalál, de így sem volt rémes. Olyannyira nem, hogy pár idézetet ki is jegyzeteltem, mert olyan szépen fogalmazta meg az írónő, mik kavarogtak a kislány fejében.

“De ha valaki tetteti a boldogságot, annak éle van. Az átlagos emberek lehet, hogy nem látják, de azok, akik számítanak, azok látják az élet és a vonalat, ahol a mosolyod véget ér, és a valódi éned, a szomorúság vagy a harag elkezdődik. (…)
Nem jó, ha az ember olyasmihez ragaszkodik, amitől éle lesz.”

“… néha az ember meg tudja fogni a szomorúságot, és valahogy át tudja változtatni gyönyörű dallá.”

Az egyébként igaz történeten alapuló cselekmény olykor nem is regénynek tűnt, hanem naplónak, ami egy olyan világba csöppent lány mindennapjairól szól, akinek nem csak hogy a megérthetetlent kell megértenie. Hanem még a rasszizmussal, a gyerekek gonoszságával és az állandó figyelemmel is meg kell küzdenie.
habár elsőre nem azt kaptam, amit vártam, még se mondanám azt, hogy nem érte meg elolvasni, mert egy valóban egyedi és elgondolkodtató könyvet kapunk, ha elolvassuk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s