“Minden szenvedésből van kiút” – interjú Francesca H. Nielk-kel

Nem is olyan rég fejeztem be a Daniel c. könyvet, amiről már olvashattatok a blogon, és mivel nagyon megérintett a történet és megtetszett az írói stílus, úgy gondoltam, elbeszélgetek kicsit az írónővel. Akik szintén olvasták, most megismerhetik az alkotóját ennek fontos témát boncolgató regénynek. Aki viszont még nem találkozott vele, itt a remek alkalom, hogy kedvet kapjon hozzá.

 

16996252_1607267442622728_6992270300274341376_n

  • Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned a Daniel ötlete?
Egészen pontosan 2015. április 1-jén, 20:43-kor hoztam létre a dokumentumot, ami sokáig csak „A srác vissza az apjához…” néven futott, majd nagy nehezen Daniel lett belőle.
Maga a történet ötlete azzal kezdődött, hogy néztem egy filmet, amiben volt egy fél perces jelenet, ahol az anya közli a fiával, hogy vissza kell mennie az apjához, a srác meg kiakad, hogy ő ugyan ezt nem teszi meg.
Szóval ezt látva rájöttem, hogy én is szeretnék írni egy ilyen történetet. Gyorsan csináltam is egy vázlatszerűséget.
Elterveztem, hogy ebből egy olyan könyv lesz, ami arról szól, hogy egy srác visszamegy a rég nem látott – cseppet sem jó – apjához, majd szépen lassan kibékülnek, aminek a vége egy apa-fia könyv lesz. Aztán, amikor elkezdtem írni, valamiért egészen más irányba kanyarodott a történet, de nem is bánom. Így sokkal értékesebb lett. Így tényleg egy olyan kényes témát boncolgat, amiről az emberek nem szeretnek/akarnak beszélni, viszont igenis beszélni kéne róla. Nyilván véglegesen megszüntetni nem lehet, viszont valahogy mégis csökkenteni kéne a családon belüli erőszakok számát. Az elszenvedők tudtára kellene adni, hogy igenis van kiút, és mindig van remény, bármilyen reménytelennek is tűnik a helyzet.
Nagyon remélem, hogy az emberek tényleg jól értelmezik a könyvem mondanivalóját, és nem csak az erőszakot látják benne, hanem az abban elrejtett valódi üzenetet is, ami nem más, mint az, hogy mennyire lélekölő elszenvedni valami hasonlót, mint amit Daniel átélt.
  • Daniel apja, nevezzük nevén egy pszichopata, honnan vetted a karakter formálásához a segítséget? Mármint elég nehéz azért úgy gondolkodni, ahogy ő tette és kitalálni, hogy mindenre legyen logikus válasza.
Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de soha nem alkotok meg személyiségeket, nem tervezek meg előre karaktereket, mindenki az lesz, aki lenni akar, és ez működik is. Szóval Daniel apjához sem volt szükségem segítségre, hiszen gondolkodott ő helyettem, és valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, hogy annak a végére értelme legyen.
Sokszor én magam sem tudom, hogy mi, miért történik. Néha nézni is szoktam, hogy ez furcsa, vagy semmi értelme, aztán kétszáz oldallal később (vagy következő kötetben, mert ilyen is sokszor előfordult már) minden értelmet nyer. Volt olyan, hogy valamit bárhogyan is szerettem volna beleírni, sehogy sem illett bele a történetbe, most viszont már értem, hogy miért. Egyszerűen annak ott még nem jött el az ideje.
  • Melyik karaktert volt a legnehezebb megalkotnod?
Erre szintén csak azt tudom felelni, hogy ilyen nincs, hogy nehéz megalkotni valakit, hiszen mindenki abban a percben, hogy „megszületik”, onnantól kezdve azt csinál a könyvemben, amit csak szeretne. Szóval, ha úgy vesszük, mindenki ugyanolyan „nehézségű”. Persze nem mondom, hogy nem szokott olyan lenni, hogy valamiért megakadok az írással, de az soha nem azért van, mert nem tudom, hogy a szereplők mit tennének egy adott helyzetben, vagy minek kéne történnie. Csupán csak kell valami, ami újra megindítja a folyamatot.
Azt már sikerült megfigyelnem, hogy általában ilyenkor én magam vagyok az akadály, ami miatt megáll a dolog. Legtöbbször, mert van bennem egy kis kétség, hogy mi van, ha ma nem sikerül írni, és ez tart vissza. Pedig semmi mást nem kéne csinálnom, csak elkezdeni.
Igazából mindig az első egy-két mondat a legnehezebb – legyen az a könyv közepén, ahol épp előző este abbahagytam –, ha azt sikerül megírnom, akkor onnantól már gyerekjáték, mert indul a „film” a fejemben, és én csak írom, amit látok.
  • Miért ezt a könyvet adtad ki először?
Igazából, amikor szóba jött a kiadás, valahol a kilenc-tizedik könyvem írásánál tarthattam. Voltak, amik azért estek ki, mert több részes sorozat van, vagy lesz belőlük. Volt, amit úgy éreztem, mivel még nem teljesen „tökéletes”, inkább megtartanám későbbre. Így kaptam végül négy könyvet, amiből a válogatást kezdtem. Utána kettőt elvetettem, mert nem találtam elég ütősnek a bemutatkozáshoz, majd végül az utolsó két könyvből valamiért a Daniel jött ki nyertesen, ami cseppet sem volt egyszerű döntés.
15134809_1485390374810436_4090912068398935410_n

“Csodák történnek, csak meg kell alapozni őket”

  • A Daniel elég súlyos és sajnos tabutémának számító problémát mutat be, nem féltél egy ilyen fajsúlyos könyvvel bemutatkozni?
Ez volt pont az egyik ellenérv, amiért elbizonytalanodtam, hogy a Daniel megfelelő lenne-e első megjelenésnek. Valljuk be, azért ebben benne volt a rizikó, hogy nem jól sül majd el, de szerencsére minden tökéletesen alakult. Sokkal jobb fogadtatást kapott, mint azt legvadabb álmaimban is gondoltam volna.
  • Tervezel a sztorinak folytatást, esetleg arról, hogy Daniel hogyan dolgozza fel a történteket? Mert azért valljuk be, teljesen érthető lenne, ha segítségre szorulna.
Folytatást nem. Mégpedig azért sem, mert már írtam olyan könyvet, aminek eléggé hasonló a mondanivalója, mint ami annak lenne, ahogy Daniel kiheveri a sok szörnyűséget, amit elszenvedett. Ráadásul az a másik könyv, a Megsebzett – ami azért még bőven odébb van, hogy ti is találkozzatok vele, még ha valamiért az is a legnagyobb kedvencem – legalább kilenc egymásra épülő részből/történetből áll majd, és úgy érezem, ez épp elég ahhoz, hogy a Danielt ilyen formában már ne kelljen folytatni.
Viszont mivel sokan mondták, hogy ez, meg az, nem teljesen világos, vagy csak többet megtudnátok, olyanokat, amiket sajnos nem írhattam le – hiszen Daniel sem tudhatott róla, különben minden egészen máshogy alakult volna –, ezért arra jutottam, hogy nekikezdek egy előzménytörténetnek, amiben megpróbálok mindent megmagyarázni. Amitől majd talán tényleg számotokra is értelmet nyer a sok kis apróság, amin elgondolkoztatok, hogy vajon miért.
Ráadásul nagyon szeretném megmutatni az anya oldalát is, hiszen cseppet sem akkora szörnyeteg, mint ahogy az kiérződött ebből a könyvből.
  • Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól?
Szerencsére nagyon pozitív visszajelzéseket kapok, és még ha van bármi negatív is benne, az is csak apróság. Ennek pedig elmondhatatlanul örülök.
  • Mesélj kicsit magadról. Ki is az a Francesca H. Nielk?
Egy lassan húszon három éves lány vagyok, hatalmas tervekkel, és ezen a téren rengeteg elszántsággal. Nagyon szeretném, ha az emberek a könyveimet olvasva rájönnének, hogy mindig van remény, és a legszörnyűbb dolgok is egyszer véget érnek, csak nem szabad feladni, és akkor minden helyrejön.
Ezen kívül viszont nagy célom, hogy a könyveimből filmet is készíthessek, mert úgy még több emberhez eljuthatna a mondanivalóm.
  • A többi regényed milyen témájú, mit várhatunk még tőled?
Erre a kérdésre feltaláltam egy nagyon jó kis mondatot, hiszen mindenki mindig kérdezi, hogy miről írok, és ezt máshogy nem lehet megfogalmazni. Remélem, értitek, mire gondolok majd ez alatt.
Az összes könyvem alapja „a szenvedésen keresztül bemutatott, mindig van kiút”. Minden megírt regényemnek ugyanez a lényege, csupán csak mindig más élethelyzetbe bújtatva. Legyen ez a családon belüli erőszak, gyász, nemi erőszak, függőség, betegség, vagy akármi, ami drámai.
Mindenesetre már több műfajba is belekóstoltam. Jön még, amiben az alap vegyül, vagy krimivel, vagy enyhe misztikával, romantikával, sőt, a Megsebzett sorozatomra már az erotika is könnyűszerrel rámondható, még ha nem is az az alap mondanivalója, mégis kulcsfontosságú szerepe van a „gyógyulásban”.
  • Első könyves író vagy, milyen érzés publikált szerzőnek lenni? Változtál valamit, mióta megjelent a regényed?
Furcsa, de igazából semmi nem változott. Ugyanannak az embernek érzem magam, aki publikálás előtt voltam. Csupán nagyobb lett az elszántságom, hogy tényleg véghez merjem vinni, amit kitűzök célnak, és felvállaljam önmagamat.
Most már arra is rájöttem, hogy teljesen mindegy, milyen akadályok jönnek elém. Már tudom, hogy úgyis sikerül legyőzni őket, még akkor is, ha nem könnyű, de már a Daniellel is milliószor sikerült. Nehéz helyzet mindig van, volt, és lesz is, de már tudom, hogy ha akarom, akkor bármit elérhetek, csak soha nem szabad feladnom. Olykor muszáj legyőznöm a saját kétségeimet, és ha megteszem, az meghálálja önmagát.
  • Ha megkeresnek kiadás előtt álló kezdő írók, mit tanácsolnál nekik? Mi volt a legnehezebb, amit a könyvkiadás alatt átéltél?
Kitartást, és soha ne adjátok fel! Ha senki nem támogat, és még te sem feltétlen hiszel magadban, az még nem azt jelenti, hogy nem lehet sikered, vagy nem jó az, amit csináltál. Ameddig nem vagy ott, hogy megjelent a könyved, és kapod a véleményeket a vadidegenektől, addig nem tudhatod, hogy mit szólnának hozzá az emberek. Kár lenne a félelmek miatt kihagyni a lehetőséget, hiszen könnyen lehet, hogy rengeteg embernek tetszene.
Számomra az egyik legnehezebb része ennek az egész folyamatnak az volt, hogy sokszor éreztem azt, hogy teljesen magamra maradtam, és senki nincs, aki támogat, de rengeteget tanultam ez idő alatt, ami millió dologban még megsegíthet majd.
Már tudom, hogy ha én nem állok ki azért, amit akarok, senki nem fog helyettem, és igen, csodák történnek, csak meg kell alapozni őket. Szóval ameddig el nem érted, amit akarsz, ne add fel, és akkor egy nap mindent megkapsz, amire valaha is vágytál.

15171173_1493938230622317_3041914415817152304_n

Az írónő és Daniel

Remélem, kedvet kaptatok ahhoz, hogy elolvassátok az írónő bemutatkozó regényét, és a jó hír, hogy nem sokára itt az újabb kötete.
Én már nagyon várom! 🙂

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s