Cecelia Ahern: Bennem élsz

IMG_20170624_142624_328
„Justin Hitchcock, a jóképű, ám morózus amerikai művészettörténész még nem jutott túl a válása okozta sokkon, kiábrándult és depressziós. Az ír fővárosban tart előadást, amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Nem is sejti, hogy önzetlen tettével örökre megváltoztatja az életét…
Joyce Conway, a harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő ír fiatalasszony balesetet szenved, az életét egy vérátömlesztés menti meg, ám elveszíti azt, amire a világon a legjobban vágyott: a kisbabáját. Amikor magához tér, különös érzés keríti hatalmába: mintha valaki más életét élné… Az ismeretlen férfi emlékei uralják álmait, de vajon a nyomára bukkanhat valaha az idegennek, hogy megfejtse a rejtélyt?”

Az írónőtől már megszokhattuk, hogy minden könyvébe csempész egy kis tündérmesét, a valódi érzelmek megvívásával küzdő személyeket és azt a belülről jövő humort, ami miatt élvezet olvasni a könyveit. Ezúttal sem volt másképp. Imádom, ahogy Cecelia ír. Egyszerűen, annyira nagy tehetsége van az érzelmek megragadásához és közvetítéséhez, hogy irigylem érte. Okosan végiggondolt folyamattal és átérzéssel jeleníti meg azt, ami egy emberben végigmegy különböző életszakaszokban, tragédiák után. Ebben a könyvben is megmutatta tehetségét. Ügyesen végigvezette a szálakat, sehol nem éreztem azt, hogy na ez most pont azért egy jelenet, hogy késleltesse a befejezést. Nem, egyszerűen, így adta magát a történet. Mindig csak egy lépést haladtak, de ezek a lépések egyre közelebb és közelebb vitték Justint és Joyce-t, aminek így volt értelme.
Nem is nagyon tudom kritizálni, csak annyiban, hogy az öreg helyett talán mást tettem volna bele. Ha már ekkora szerepe lett, akkor inkább az anyja lett volna nekem szimpatikusabb. Nem tudom, miért, de nem kedveltem meg az öregembert. Illetve a végén, amikor először meséli el Justinnak a nő, hogy mi is történt, nem telefonon intézném, hanem személyesen. Ettől eltekintve, megint csak hozta azt az élményt, amit Ceceliatól várhatunk.
Frappáns megjegyzések, humoros jelenetek, de persze a bölcs meglátások és idézni való mondatok sem hiányoznak a regényből. Na, meg az elmaradhatatlan kertészeti tanácsok.  És egy érdekes téma. Vajon tényleg átveszi az ember egy másik ember emlékeit, érzéseit, pusztán attól, mert vért kapott tőle?

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s