Sarah Pinborough- Ne higgy a szemének

20170717_184427~2

 

“Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.

Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.
Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.
Ne higgy ennek a könyvnek!
Ne higgy a szereplőknek!
Ne higgy saját magadnak se!
És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!”

Vegyes érzelmekkel tettem le ezt a könyvet, ugyanis szinte az utolsó oldalig azt gondoltam, ez a fülszöveg biztos csak a marketing része. Azt gondoltam, nagyjából megvan, hogy mi lesz a befejezés, max. az indokokat nem ismerem. De mekkorát tévedtem!
Ez a könyv tényleg nem az, aminek látszik, mint ahogyan a szereplők sem. Akkora csavar van benne, hogy ilyenre szerintem ember nincs a Földön, aki számítana. Nem szeretném leírni, hogy mi a vége, mert ezt át kell élni. Én azóta is ezen gondolkodom, hogy ez lehetséges-e, illetve, hogyan jutott ilyen dolog az írónő eszébe.
Annyira érdekelt, hogy egy kicsit utána is olvastam, és kiderült, hogy valami frappáns csavaron gondolkodott, mivel sok pszicho-thrillert olvasott, de mindegyikben sejtette a végkifejletet. Így, ő a saját könyvébe szeretett volna valami igazán meglepőt. Innen üzenem, hogy sikerült, gratulálok!

20170717_182838
De a sokkon kívül azért van mit mondani erről a könyvről.
Szerkezetileg és stílusilag remekül felépített. Ugrál szereplőről szereplőre és az időben is visszautazunk, de mindegyik fejezet az adott szemszögből kiválóan megírt rész. Jól elrejti a kis utalásokat. Nagyon tetszik benne, hogy logikusan vezeti végig a folyamatokat. Tehát, hogy amikor Davidre terelődik a gyanú, akkor az is hihető, de aztán meg tudja magyarázni, és hirtelen azon kapod magad, hogy ez még hihetőbb. Aztán már teljesen összegabalyodik az agyad és inkább csak olvasod, mert tényleg fogalmad sincs, mi ez az egész.

Szereplők
A fülszöveg alapján, szerethetőek,…hát nekem annyira nem sikerült megkedvelnem egyiket sem, és valamiért sohasem úgy képzeltem el őket, ahogy néhol megemlíti. Illetve azt sem értem az ajánlóban, hogy kit kellene sajnálni. Mert én annyira nem sajnáltam egyiket sem, csak kíváncsi voltam a végére.
Ezektől eltekintve jól megformált karakterek, az adott szituációkban a megfelelő módon reagáltak, bár azért Louise ihatott volna kevesebbet is, az már zavart.

Borító
Akárcsak a könyv, figyelemfelkeltő, kezdetben nem értettem, miért ez lett, mire akar utalni. Mint ahogyan a cím se passzolt nekem a könyvhöz, de mint ebben az esetben minden, a végére összeállt a kép.
Elképesztő ez a könyv, még sose olvastam ilyet. Tényleg ne mond el senkinek a végét, mert ezt át kell élni, különben nem hiszed el!
És mellesleg, jön az írónő következő könyve, ami az kiadója szerint jobb lett, mint a Ne higgy a szemének.
Várjuk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s