Michelle Frances: A barátnő

20170926_104501

“Egy lány. Egy fiú. És egy hazugság, ami mindent megváltoztat.

Laurának mindene megvan. Sikeres karrier, hosszú, boldog házasság egy gazdag férfival, és huszonéves fia, a kedves, jóképű és tehetséges Daniel.
Ámde Daniel találkozik Cherryvel.
A lány fiatal, gyönyörű és okos, de lehetőségei közel sem érnek fel azzal, amit barátjának tud adni a családja. Így aztán mindennél jobban vágyik arra, hogy új családja befogadja. De Laura gyanút fog – úgy érzi, Cherry nem az, akinek látszik.
És milyen igaza van…”

A leírás alapján egy igazi izgalmakkal teli könyvre számíthat az olvasó. Én is ilyen reményekkel telve vettem a kezembe, de őszintén, egy kissé csalódtam benne. A történet maga izgalmas lenne, és filmként megfelelő zenei aláfestéssel el is tudom képzelni thrillernek, valami idegőrlő alkotásnak- egyébként azt olvastam, hogy már megvásárolták a jogokat, így hamarosan kiderül, mit hoznak ki a sztoriból.
De valahogy nekem nem jött át az a nagyon rettegő érzés. Úgy értem, hogy egy thrillertől azt várná az ember, hogy izgul, esetleg fél olvasás közben, vagy meglepő fordulatok jönnek a cselekmény előrehaladtával, de itt nem ezt történik.

Van egy lány, aki szegénységbe született, és korán felismeri azt, hogy neki nem ott lenne a helye. Nem törődik bele a nélkülözésbe. Amivel, ugye még nincs is semmi baj. Csak akkor jönnek a problémák, amikor kiderül, ez a lány nem riad vissza semmitől, hogy megszerezze, amit akar. Még ölni is képes lenne.

Az alapötlet tetszik, mert remek regényt lehet belőle írni, de az írónő egy kicsit puhány volt ebben az értelemben.  Több  meghökkentő dolgot vártam volna, annak ellenére, hogy nem mondható olyannak, mint aminek előre tudod a végét. Sőt, kiszámíthatatlan volt, de nekem hiányzott egy kis plusz, amitől azt mondom, hogy hűha.

Ami viszont tényleg nem tetszett, az a helyszín leírás és a szófordulatok. Túl részletes, túl sok helyen próbálkozott metaforákkal és kissé belegabalyodott. Nekem már néha túlzás lett. Egy hasonlat, az egyszerűbb megfogalmazás érthetőbbé tette volna.

Végezetül a borító.
Nagyon tetszik, és érdekes, mert amikor a kezembe vettem a könyvet, már akkor is az volt az érzésem, hogy nem ijesztő vagy rejtélyes a kép, hanem nyugtató. Épp azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa, hogy egy thrillert tartok a kezemben, mégis, ha a borítóra nézek, kellemes a látvány, nem pedig feszengő.

Összességében, tetszett a könyv, de vártam tőle egy kis pluszt, egy kis borzongást. Ez elmaradt, de a krimi és a “könnyű thriller” rajongóknak ajánlom.

És köszönöm a lehetőséget a 21. század kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s