P. C. Harris: Újrajátszás

20180426_102528

 

A feltörekvő jégkorongos, Zack és a visszahúzódó Melanie, tökéletes álompárnak tűnnek. Ám a lány élete egy nap fenekestül felfordul, amikor hirtelen elveszít maga körül mindenkit, aki fontos volt számára. Beleértve Zacket is. A fiú egy profi szerződéssel a zsebében elutazik és ezzel darabokra töri a lány lelkét. Ekkor Melanie úgy dönt, hogy ő is maga mögött hagyja Kanadát, és egészen New Yorkig menekül.
A sors azonban úgy hozza, hogy évekkel később újra találkoznak, de az egymásra találás nem úgy sikerül, ahogy azt a lány megálmodta. Ehelyett egy titkokkal teli viszonyba bonyolódnak.
Vajon elég erős a kapcsolatuk, hogy túlélje a titkokat? Összeférhet a profi hokisok élete a szerelemmel? Te mire lennél képes, hogy megtartsd a szerelmedet?

 

Az írónőnek ez már a második regénye, és ugyan az elsőt nem olvastam, érződik, hogy jól forgatja a szavakat. Jó volt a jelenetek ábrázolása, világos, a párbeszédek is érthetőek, néhol viccesek.
Ami a sztorit illeti, tetszett, hogy a sportolói világot is belevitte, az meg pláne, hogy nem az elcsépelt amerikai futball lett a téma. És az meg végképp tetszik, hogy nem erőlködés szagú, nincs túlzásba víve, hogy helló,én értem a szabályokat, hanem kellő mennyiség volt benne. Fontos tényezője a történetnek, de nem csak erről szól. 

A borítója is nagyon találó. Ritkán látok olyan könyvet, aminek ennyire passzol a külseje a belsejéhez.

Összességében azt tudom rá mondani, hogy remek olvasmány, egy kis fennakadással.
Nekem például az nagyon furcsa volt, hogy ennyire nem ismerik fel Mel-t. Tehát az addig oké, hogy megváltozott, sok idő eltelt, és nehezen felismerhető, de azért, aki közelről ismerte, főleg Zack, szerintem azért csak rá kellett volna, hogy jöjjön, ki ez a lány. Ha másból nem legalább a nevetéséből, hangjából, gesztusaiból. Elvégre nem egy távoli ismerősről volt szó, akinek csak néha napján odaköszön, hogy szia, hanem mondhatni kapcsolat volt köztük évekkel korábban. Ez azért furának találtam, de a végén a csavar az meglepő. Már szinte el is feledkezel arról a doboz levélről.

Köszönöm a könyvet a Álomgyár kiadónak!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s